Hogy mit is jelentett a szüzesség és elvesztése, nemcsak koronként változott: kultúránként és társadalmanként, de akár mikroközösségenként és szűkebb ismeretségi körön belül is más-más megítélés alá esik. Ami szembetűnő mindenhol, az a nemek közti éles határvonal, ami már csak az anatómiának köszönhetően más feltételeket, következményeket és igen gyakran más-más lehetőségeket is szab a nőknek. Nem véletlen, hogy a konzervatív Pallasz nagyszótár kizárólag a női nemre leszűkítve határozza meg a szüzesség definícióját: „a leány nemi érintetlenségének a kifejezése, vagyis annak, hogy még férfival nem közösült.” Az „érintetlen”, az „ártatlan” szinonimák is jelzik a szüzesség pozitív, nemes állapotként való értelmezését; a „szűz” több nyelvi kontextusban is ártatlant és tisztát jelent (szűz hó, szűzérme, szűz szem). Ez a megközelítés leginkább a konzervatív-vallásos szemléletre jellemző: a testiséget a bűnnel és a tisztátalansággal azonosító attitűd a szüzesség idő (vagyis házasságkötés) előtt való elvesztését megbélyegzésként, visszafordíthatatlan veszteségként könyveli el. Ez az erkölcsi megközelítés, amely a szűz-kurva dichotómiában helyezi el a nőket, megfosztva őket a szexuális önrendelkezéstől, végigkísérte történelmünket; a két kategória között nem volt átjárhatóság. Ez a kettős mérce nyomokban még a leghaladóbb szellemű, legnyitottabb liberális társadalmakban is fellelhető, ellentmondásos elvárások elé helyezve a nőket: ne adják oda magukat könnyen, ne engedjenek csakúgy a csábításnak és ösztöneiknek, de közben legyenek képesek felszabadultan és óriásikat élvezve szeretkezni (persze a megfelelő keretek között, komoly kapcsolatban, szerelemben.)
A nyugati kultúrákban persze a szexuális élet megkezdésével, a szüzesség elvesztésével kapcsolatban inkább jellemző a preventív attitűd, amely legtöbbször az iskolai felvilágosító foglalkozások hangulatára jellemző. Eszerint a szüzesség elvesztése elsősorban orvosi értelemben vett veszélyforrást jelent, nemkívánt terhességet és fertőzéseket eredményezhet, és inkább ezek kivédését helyezi előtérbe minden szülő és pedagógus, mintsem a szexualitás pozitív vonatkozásait, vagy az átgondoltabb szexuális nevelést.
A szüzesség elvesztése persze előbb-utóbb kényszer és elvárás is: megtörténte dicsőség, megtartása vérciki. Aki szűz, az éretlen, tapasztalatlan: az első alkalom beavatás egy újba, egy „felnőtt” tartalomba, egy tudás, egy fontos tapasztalat megszerzését, valami új és szép dolog kezdetét jelenti. Ez a szemlélet köszön vissza némiképp lecsupaszítva a 2000-es évek tinivígjátékaiból, az Amerikai Pite-sorozatból, a Hangyák a gatyábanból és a Csajok a csúcsonból, és ezekért a filmekért valamennyire hálásak is lehetünk, hiszen valamilyen úton-módon realitásként kezeli a tinik nemiségét és tipikus problémáit, szexuális szárnypróbálgatások közben adódó tipikus helyzeteket, amik itt leginkább viccesek és abszurdak. Lehetnek persze romantikusak is, de az már egy egészen más értelmezés: a romantizáló attitűd egyfajta megpecsételésnek fogja fel a szüzesség elvesztését. Akivel megtörténik, az a nagy Ő, és happy and, élethosszig tartó párkapcsolat követi.
Ezekkel a megközelítésekkel mindenki találkozik élete során, de ha szerencséje van, nem gyakorol rá túl nagy hatást. Mert még ha az Amerikai pitéből áradó szabadságigény pozitívnak is tűnik, a szüzesség elvesztésért zajló őrült nagy igyekezet felülírhatja a nemiség legfontosabb jellemzőjét: hogy minden esetben egyedi dologról van szó.
Bárhonnan is nézzük: ami a férfiaknak nem nagy ügy, az a lányoknak többnyire kockázattól és fájdalomtól sem mentes történet.
