Szerintem egy nőt a csábítás, és a másik nemmel való kapcsolata tesz nővé. De még itt is lehetnek fokozatok, hogy ebben épp hol tart. Kell valaki, aki katalizálja a folyamatot, fontos a két nem közti kapcsolat ebben. Magyarországon merev szabályok szerint élnek a nők, nem igazán mernek saját magukra figyelni. Inkább a másikra, párjukra, ez az elfogadott. Aki itthon magára figyel, az önző, vagy különc. A szerelem és kapcsolat nélküli szexuális élet pedig tabu, mindenki titokban műveli.

Én elég későn jöttem rá minderre, magamtól. Későn érő típus voltam, habár hamar képbe kerültem ilyen-olyan formában a szexről és a nemi érésről. Általános iskolában, az udvaron valamelyik osztálytársam elsütött egy alpári viccet, és akkor fogtam fel, mi is történik vagy történhet, ha egy nő és férfi együtt van. Nem hatott meg túlzottan. Otthon erről csak később beszéltünk, 12 éves voltam. Anyu elmagyarázta, hogy óvatosnak kell lenni, mert sok pasi csak a fütyijét akarja betenni majd a puncimba, és az ilyenekkel vigyázni kell nagyon, csak a csókig szabad elmenni. Ennyi volt a felvilágosítás. Katolikusnak neveltek, tehát fontosnak tartottam a szüzességet is. Anyu erről nem nyilatkozott konkrétan, ő nem a vallásra hivatkozva volt inkább tiltó hozzáállásban, hanem a teherbeesés esélye miatt. Egyszer az is elhangzott, hogy nem számít annyira, hogy a férjemmel legyen az első. Gondolom, ő arra értette, hogy kapcsolatban történjen, ne kalandból. Azért így is eléggé elbizonytalanított abban, hogy a szexet önmagáért is élvezhetem-e, nem csak valami célból.

12 évesen, hatodikban jött meg először otthon. Nagyon örültem neki, anyunak és húgomnak mondtam el, aki ki is kiabálta azonnal épp megérkező apámnak a lépcsőházba. Így hamarosan az egész ház. Másnap a nagymamámmal is megosztottam, és ő is nagyon boldog volt, én meg büszkén kihúztam magam: én is nő vagyok végre! A húszas éveimben jobban mögé néztem a lelkieknek, felfedeztem az összefüggéseket a fájdalom és a lelkiállapot között (sok stressz, görcsölés), intimtornázni kezdtem. Megtanultam, hogy a menzesz egy más lelkiállapot, ezért ilyenkor teljesen mások vagyunk, ezt nem kell szégyellnem. Külföldön egy főnököm mondta is, amikor épp bőgtem menzesz alatt valamiért, hogy sírjak nyugodtan, ez tök jó, mert tombolnak bennem a hormonok, és ez nagyon egészséges. Örültem, hogy ezt mondta. Azóta itthon is eszembe jut ez.

Az első szex későn jött, 22 évesen. Mindig a visszafogottabb lányok közé tartoztam, nem pasiztam, romantikus alkat voltam, vártam az igazit. A környezetem kicsit tolta is a témát, hogy még miért vagyok szűz 21 évesen, szerencsére nem engedtem a nyomásnak. Az első az első nagy szerelmemmel történt kapcsolatban, ami ugyan nem volt problémamentes, a családom is tiltotta. Kívántuk egymást, szép lassan történtek a dolgok, nem azonnal, de sajnos tele voltam bizonytalansággal, főleg azok miatt, amiket anyu mondott kiskoromban, és ez rányomta bélyegét a későbbiekre. Azért tettem meg legelőször, mert a fiút akartam felvidítani, elég rossz kedve volt.  Hát az első alkalom így semmilyen nem volt. A másodikat már élveztem eléggé, a srác ügyes volt, arra emlékszem szívesen, az elsöprő élmény maradt. Sajnos utána a sok harc magammal és anyuval a fiú miatt felőrölte ezt a szépséget, nőgyógyászati problémáim lettek, és évekre elment a kedvem a szextől. Az élményre elég büszke voltam, mindenki örült, akinek elmondtam. Én annak örülök így utólag, hogy szerelemből tettem meg, bár szakítottunk hamar. Utána két évig voltam távolságtartó, mert az első szex utáni hüvelygyulladást szégyenként éltem meg. Úgy gondoltam, ha megteszem, újra megbetegszem, és azt nem akartam. Nagyon erős gyógyszert és kúpot kaptam, nem akartam újra szedni.  Az első később már nem befolyásolt, szerencsére megváltoztam. És így utólag is örülök, hogy vele történt meg, nem egy béna évfolyamtársammal, akihez semmi közöm érzelmileg.  Ő igazi férfi volt a szememben akkoriban, én meg egy kislány, aki felnézett rá. Két és fél évre rá történt a második. Akkor kezdtem jobban figyelni a testemre és arra, mi történik bennem. Megismertem egy fiút, aki után levonatoztam Pestről egy vidéki nagyvárosba, és egy szenvedélyes estét töltöttünk ott együtt. Ő mondta nekem életemben először, hogy merjek az ágyban önző lenni, és ott is magamra figyelni. És hogy nincs szükség a szégyenlőségre se, pucérkodjak bátran és gyakran. Sokat tanultam tőle. Az első orgazmusom aztán Amerikában történt az ottani barátommal: nagyon meglepődtem, rettenetesen örültem neki, hogy más is képes nekem nemcsak jó érzést, hanem a LEGJOBBAT okozni. Ezt hosszú, nem tudatos tanulás előzte meg, ami főleg lazaságból, félelmek elengedéséből, lelki életből és nyugodt életkörülményekből állt. Hiszem, hogy a más földrészen kezdett új élet is sokat segített ezen.

A szüzesség elvesztése mindenképp hatalmas ünnep és beavatás, bárkivel is tegye meg az ember. Én is ezt fogom tanítani a gyerekemnek, ha fiú lesz, ha lány. De ami a legfontosabb, hogy a biztonságos szexre (gumihasználat mindig!)  fogom elsősorban megtanítani, hogy se a teherbeesés, se a fertőzések ne rémisszék el.  Ezek mind nagyon nyomasztók tudnak lenni. Szerintem nem prűdség azt mondani, ha 18 alatt nem feltétlenül jó, ha szexel valaki. Ehhez egy bizonyos szintű lelki érettség is kell szerintem. Ebből a szempontból nekem a 22 még korai is volt.

Fruzsina, újságíró, 34