Hogy mit is jelentett a szüzesség és elvesztése, nemcsak koronként változott: kultúránként és társadalmanként, de akár mikroközösségenként és szűkebb ismeretségi körön belül is más-más megítélés alá esik. Ami szembetűnő mindenhol, az a nemek közti éles határvonal, ami már csak az anatómiának köszönhetően más feltételeket, következményeket és igen gyakran más-más lehetőségeket is szab a nőknek. Nem véletlen, hogy a konzervatív Pallasz nagyszótár kizárólag a női nemre leszűkítve határozza meg a szüzesség definícióját: „a leány nemi érintetlenségének a kifejezése, vagyis annak, hogy még férfival nem közösült.” Az „érintetlen”, az „ártatlan” szinonimák is jelzik a szüzesség pozitív, nemes állapotként való értelmezését; a „szűz” több nyelvi kontextusban is ártatlant és tisztát jelent (szűz hó, szűzérme, szűz szem). Ez a megközelítés leginkább a konzervatív-vallásos szemléletre jellemző: a testiséget a bűnnel és a tisztátalansággal azonosító attitűd a szüzesség idő (vagyis házasságkötés) előtt való elvesztését megbélyegzésként, visszafordíthatatlan veszteségként könyveli el. Ez az erkölcsi megközelítés, amely a szűz-kurva dichotómiában helyezi el a nőket, megfosztva őket a szexuális önrendelkezéstől, végigkísérte történelmünket; a két kategória között nem volt átjárhatóság. Ez a kettős mérce nyomokban még a leghaladóbb szellemű, legnyitottabb liberális társadalmakban is fellelhető, ellentmondásos elvárások elé helyezve a nőket: ne adják oda magukat könnyen, ne engedjenek csakúgy a csábításnak és ösztöneiknek, de közben legyenek képesek felszabadultan és óriásikat élvezve szeretkezni (persze a megfelelő keretek között, komoly kapcsolatban, szerelemben.)

A nyugati kultúrákban persze a szexuális élet megkezdésével, a szüzesség elvesztésével kapcsolatban inkább jellemző a preventív attitűd, amely legtöbbször az iskolai felvilágosító foglalkozások hangulatára jellemző. Eszerint a szüzesség elvesztése elsősorban orvosi értelemben vett veszélyforrást jelent, nemkívánt terhességet és fertőzéseket eredményezhet, és inkább ezek kivédését helyezi előtérbe minden szülő és pedagógus, mintsem a szexualitás pozitív vonatkozásait, vagy az átgondoltabb szexuális nevelést.

A szüzesség elvesztése persze előbb-utóbb kényszer és elvárás is: megtörténte dicsőség, megtartása vérciki. Aki szűz, az éretlen, tapasztalatlan: az első alkalom beavatás egy újba, egy „felnőtt” tartalomba, egy tudás, egy fontos tapasztalat megszerzését, valami új és szép dolog kezdetét jelenti. Ez a szemlélet köszön vissza némiképp lecsupaszítva a 2000-es évek tinivígjátékaiból, az Amerikai Pite-sorozatból, a Hangyák a gatyábanból és a Csajok a csúcsonból, és ezekért a filmekért valamennyire hálásak is lehetünk, hiszen valamilyen úton-módon realitásként kezeli a tinik nemiségét és tipikus problémáit, szexuális szárnypróbálgatások közben adódó tipikus helyzeteket, amik itt leginkább viccesek és abszurdak. Lehetnek persze romantikusak is, de az már egy egészen más értelmezés: a romantizáló attitűd egyfajta megpecsételésnek fogja fel a szüzesség elvesztését. Akivel megtörténik, az a nagy Ő, és happy and, élethosszig tartó párkapcsolat követi.

Ezekkel a megközelítésekkel mindenki találkozik élete során, de ha szerencséje van, nem gyakorol rá túl nagy hatást. Mert még ha az Amerikai pitéből áradó szabadságigény pozitívnak is tűnik, a szüzesség elvesztésért zajló őrült nagy igyekezet felülírhatja a nemiség legfontosabb jellemzőjét: hogy minden esetben egyedi dologról van szó.

Bárhonnan is nézzük: ami a férfiaknak nem nagy ügy, az a lányoknak többnyire kockázattól és fájdalomtól sem mentes történet.

Szerintem egy nőt a csábítás, és a másik nemmel való kapcsolata tesz nővé. De még itt is lehetnek fokozatok, hogy ebben épp hol tart. Kell valaki, aki katalizálja a folyamatot, fontos a két nem közti kapcsolat ebben. Magyarországon merev szabályok szerint élnek a nők, nem igazán mernek saját magukra figyelni. Inkább a másikra, párjukra, ez az elfogadott. Aki itthon magára figyel, az önző, vagy különc. A szerelem és kapcsolat nélküli szexuális élet pedig tabu, mindenki titokban műveli.

Én elég későn jöttem rá minderre, magamtól. Későn érő típus voltam, habár hamar képbe kerültem ilyen-olyan formában a szexről és a nemi érésről. Általános iskolában, az udvaron valamelyik osztálytársam elsütött egy alpári viccet, és akkor fogtam fel, mi is történik vagy történhet, ha egy nő és férfi együtt van. Nem hatott meg túlzottan. Otthon erről csak később beszéltünk, 12 éves voltam. Anyu elmagyarázta, hogy óvatosnak kell lenni, mert sok pasi csak a fütyijét akarja betenni majd a puncimba, és az ilyenekkel vigyázni kell nagyon, csak a csókig szabad elmenni. Ennyi volt a felvilágosítás. Katolikusnak neveltek, tehát fontosnak tartottam a szüzességet is. Anyu erről nem nyilatkozott konkrétan, ő nem a vallásra hivatkozva volt inkább tiltó hozzáállásban, hanem a teherbeesés esélye miatt. Egyszer az is elhangzott, hogy nem számít annyira, hogy a férjemmel legyen az első. Gondolom, ő arra értette, hogy kapcsolatban történjen, ne kalandból. Azért így is eléggé elbizonytalanított abban, hogy a szexet önmagáért is élvezhetem-e, nem csak valami célból.

12 évesen, hatodikban jött meg először otthon. Nagyon örültem neki, anyunak és húgomnak mondtam el, aki ki is kiabálta azonnal épp megérkező apámnak a lépcsőházba. Így hamarosan az egész ház. Másnap a nagymamámmal is megosztottam, és ő is nagyon boldog volt, én meg büszkén kihúztam magam: én is nő vagyok végre! A húszas éveimben jobban mögé néztem a lelkieknek, felfedeztem az összefüggéseket a fájdalom és a lelkiállapot között (sok stressz, görcsölés), intimtornázni kezdtem. Megtanultam, hogy a menzesz egy más lelkiállapot, ezért ilyenkor teljesen mások vagyunk, ezt nem kell szégyellnem. Külföldön egy főnököm mondta is, amikor épp bőgtem menzesz alatt valamiért, hogy sírjak nyugodtan, ez tök jó, mert tombolnak bennem a hormonok, és ez nagyon egészséges. Örültem, hogy ezt mondta. Azóta itthon is eszembe jut ez.

Az első szex későn jött, 22 évesen. Mindig a visszafogottabb lányok közé tartoztam, nem pasiztam, romantikus alkat voltam, vártam az igazit. A környezetem kicsit tolta is a témát, hogy még miért vagyok szűz 21 évesen, szerencsére nem engedtem a nyomásnak. Az első az első nagy szerelmemmel történt kapcsolatban, ami ugyan nem volt problémamentes, a családom is tiltotta. Kívántuk egymást, szép lassan történtek a dolgok, nem azonnal, de sajnos tele voltam bizonytalansággal, főleg azok miatt, amiket anyu mondott kiskoromban, és ez rányomta bélyegét a későbbiekre. Azért tettem meg legelőször, mert a fiút akartam felvidítani, elég rossz kedve volt.  Hát az első alkalom így semmilyen nem volt. A másodikat már élveztem eléggé, a srác ügyes volt, arra emlékszem szívesen, az elsöprő élmény maradt. Sajnos utána a sok harc magammal és anyuval a fiú miatt felőrölte ezt a szépséget, nőgyógyászati problémáim lettek, és évekre elment a kedvem a szextől. Az élményre elég büszke voltam, mindenki örült, akinek elmondtam. Én annak örülök így utólag, hogy szerelemből tettem meg, bár szakítottunk hamar. Utána két évig voltam távolságtartó, mert az első szex utáni hüvelygyulladást szégyenként éltem meg. Úgy gondoltam, ha megteszem, újra megbetegszem, és azt nem akartam. Nagyon erős gyógyszert és kúpot kaptam, nem akartam újra szedni.  Az első később már nem befolyásolt, szerencsére megváltoztam. És így utólag is örülök, hogy vele történt meg, nem egy béna évfolyamtársammal, akihez semmi közöm érzelmileg.  Ő igazi férfi volt a szememben akkoriban, én meg egy kislány, aki felnézett rá. Két és fél évre rá történt a második. Akkor kezdtem jobban figyelni a testemre és arra, mi történik bennem. Megismertem egy fiút, aki után levonatoztam Pestről egy vidéki nagyvárosba, és egy szenvedélyes estét töltöttünk ott együtt. Ő mondta nekem életemben először, hogy merjek az ágyban önző lenni, és ott is magamra figyelni. És hogy nincs szükség a szégyenlőségre se, pucérkodjak bátran és gyakran. Sokat tanultam tőle. Az első orgazmusom aztán Amerikában történt az ottani barátommal: nagyon meglepődtem, rettenetesen örültem neki, hogy más is képes nekem nemcsak jó érzést, hanem a LEGJOBBAT okozni. Ezt hosszú, nem tudatos tanulás előzte meg, ami főleg lazaságból, félelmek elengedéséből, lelki életből és nyugodt életkörülményekből állt. Hiszem, hogy a más földrészen kezdett új élet is sokat segített ezen.

A szüzesség elvesztése mindenképp hatalmas ünnep és beavatás, bárkivel is tegye meg az ember. Én is ezt fogom tanítani a gyerekemnek, ha fiú lesz, ha lány. De ami a legfontosabb, hogy a biztonságos szexre (gumihasználat mindig!)  fogom elsősorban megtanítani, hogy se a teherbeesés, se a fertőzések ne rémisszék el.  Ezek mind nagyon nyomasztók tudnak lenni. Szerintem nem prűdség azt mondani, ha 18 alatt nem feltétlenül jó, ha szexel valaki. Ehhez egy bizonyos szintű lelki érettség is kell szerintem. Ebből a szempontból nekem a 22 még korai is volt.

Fruzsina, újságíró, 34

"Mikor először megjött, 14 éves voltam, nyolcadikos. Nagyon vártam. A nővéremnek 12 évesen jött meg, és eléggé zavart, hogy le voltam maradva. Volt valami furaszínű cucc a bugyimban, és mindig reménykedtem, hogy hátha, talán most… De nem. Körülöttem az osztályban már mindenkinek megjött, sorban vették fel a lányok a büszke arckifejezést, nagyon komolyan vették magukat innentől kezdve. Én is szerettem volna közéjük tartozni, és szégyelltem magam. Ezért azt hazudtam, hogy már túl vagyok rajta. Aztán a 14. szülinapom előtt csak megjött végre.

Hasonlóképp görcsöltem az első szexuális együttléten is, igaz, ezt én egy az egyben elcsesztem. Kiskoromban mindig valami tiltott, felnőtt dolognak tartottam. A szüleimmel ez tabutéma volt, illetve ha anyám szólt is valamit róla, akkor mindig a tiltás kategóriában. „A nő egyetlen kincse” – valószínűleg tőle származott ez e gondolat, ami eszembe jut a mai napig, ha erre a korszakra gondolok. A maszturbálás miatt is szégyelltem magam. Elég korán felfedeztem, de hamar leállítottam magam, mert úgy gondoltam, nem szabad ilyet. Fiúztam persze, de mindig volt egy határ, és én erre valamennyire büszke is voltam. Aztán 17 évesen egyszer úgy berúgtam, hogy egy házibuliban megtörtént a barátommal – mondanom sem kell, hogy rettenetes bűntudatom volt utána. Hosszú évekig nem tudtam megbarátkozni ezzel a gondolattal, hogy ez nálam így történt meg. Igazából most se tudom teljes mértékben elfogadni, megbékélni vele. A nőgyógyászati problémák is ekkor kezdődtek, tartanak ma is. Valamiért még most is úgy gondolom, hogy ha szexelek, utána megbetegszem „ott lenn”. Ahogy a menstruációval kapcsolatban, az egész szexualitással, a nőiességemmel kapcsolatban azt érzem, valami nem stimmel velem. Közben érzem, tudom, hogy ahogy nagyon sokáig megéltem a szexualitásomat és a nőiességemet, az köszönőviszonyban sem volt azzal, ahogy valóban szerettem volna, ahogy ez ösztönösen bennem van. Ellentmondásos és frusztráló, mert nagyon kívánom az egészet, de közben hárítom is. Nem tudom, ezen hogy lehetne segíteni.”

Bogi, 28, középiskolai tanár

Az okos szexológusok és a szakállas pszichoterapeuták azt mondják, az első szexuális élmény meghatározó. Befolyásolja, hogyan viszonyulunk később a szexhez, az erotikához, a másik nemhez, magunkhoz, a testünkhöz. Egy életen át.

Ez persze feltételezi, hogy a szexuális élet az első alkalommal kezdődik. Szerintünk viszont már egészen kicsi korban, és nagyon összetett módon. Bizonyos kézzelfogható mérföldkövek azért szegélyezik a nővé válás útját mind biológiai, mind kulturális értelemben, ilyen például a menstruáció és a szüzesség elvesztése. Ehhez természetesen hozzátartozik sok más dolog: identitások és a másik nemmel való kapcsolódások bonyolult rendszerei, az első papásmamás, az első szempillaspirál, az első magassarkú, és így tovább.

A szexualitásnál, a testiségnél és a nőiség megtapasztalásánál nem létezik egyedibb és személyesebb élmény – mégis egész életünkben méricskélünk, szorongunk, mások sztorijain lógunk. Megbotránkozunk, szörnyülködünk, vagy éppen megnyugszunk. Talán segíthet. Önigazolás hibáinkra, ballépéseinkre, tökéletlenségünkre. Ja, hogy te is? Neked is ugyanez? És akkor te hogyan?

Ez a blog azért indult, hogy alapjául szolgáljon egy átfogóbb riportsorozatnak, könyvnek, látleletnek – hívjuk bárhogy – amely szexuális életünkről szól, a kulturális és biológiai hatásokról, az olyan mérföldkövekről, amelyektől „nővé” válunk, bármit is jelentsen ez. Igazából ezt is ki kell még találni – közösen. És akkor kiderül, hogy igaza volt-e az okos terapeutáknak, tényleg számítanak-e az első alkalmak.

Mikor megjött. Mikor megtörtént.

Neked milyen volt?