A "nővé" válás történetei, avagy a magyar vagina monológok

Neked milyen volt?

Neked milyen volt?

"A nő egyetlen kincse” – avagy variációk a sérülésre 1.

2015. március 07. - Csók Ella

"Mikor először megjött, 14 éves voltam, nyolcadikos. Nagyon vártam. A nővéremnek 12 évesen jött meg, és eléggé zavart, hogy le voltam maradva. Volt valami furaszínű cucc a bugyimban, és mindig reménykedtem, hogy hátha, talán most… De nem. Körülöttem az osztályban már mindenkinek megjött, sorban vették fel a lányok a büszke arckifejezést, nagyon komolyan vették magukat innentől kezdve. Én is szerettem volna közéjük tartozni, és szégyelltem magam. Ezért azt hazudtam, hogy már túl vagyok rajta. Aztán a 14. szülinapom előtt csak megjött végre.

Hasonlóképp görcsöltem az első szexuális együttléten is, igaz, ezt én egy az egyben elcsesztem. Kiskoromban mindig valami tiltott, felnőtt dolognak tartottam. A szüleimmel ez tabutéma volt, illetve ha anyám szólt is valamit róla, akkor mindig a tiltás kategóriában. „A nő egyetlen kincse” – valószínűleg tőle származott ez e gondolat, ami eszembe jut a mai napig, ha erre a korszakra gondolok. A maszturbálás miatt is szégyelltem magam. Elég korán felfedeztem, de hamar leállítottam magam, mert úgy gondoltam, nem szabad ilyet. Fiúztam persze, de mindig volt egy határ, és én erre valamennyire büszke is voltam. Aztán 17 évesen egyszer úgy berúgtam, hogy egy házibuliban megtörtént a barátommal – mondanom sem kell, hogy rettenetes bűntudatom volt utána. Hosszú évekig nem tudtam megbarátkozni ezzel a gondolattal, hogy ez nálam így történt meg. Igazából most se tudom teljes mértékben elfogadni, megbékélni vele. A nőgyógyászati problémák is ekkor kezdődtek, tartanak ma is. Valamiért még most is úgy gondolom, hogy ha szexelek, utána megbetegszem „ott lenn”. Ahogy a menstruációval kapcsolatban, az egész szexualitással, a nőiességemmel kapcsolatban azt érzem, valami nem stimmel velem. Közben érzem, tudom, hogy ahogy nagyon sokáig megéltem a szexualitásomat és a nőiességemet, az köszönőviszonyban sem volt azzal, ahogy valóban szerettem volna, ahogy ez ösztönösen bennem van. Ellentmondásos és frusztráló, mert nagyon kívánom az egészet, de közben hárítom is. Nem tudom, ezen hogy lehetne segíteni.”

Bogi, 28, középiskolai tanár

A bejegyzés trackback címe:

https://nekedmilyenvolt.blog.hu/api/trackback/id/tr627248735

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása